Szaguldas fenyes vagyakon

Azt mondjak körülöttem: - Nahat, neked véged!
Befûznek, felcsavarnak, de te nem is érzed.
A véred szazezerrel szaguld, rohan, éget,
Az ilyen langolas mar nem is érhet véget.

S ha mindez tul sok, vagy tul kevés érte,
Rateszünk egy lapattal, hogy mindenki értse.

Szaguldas fényes vagyakon,
Szaguldas, én mar csak magamtól félek.

Szaguldas, most még jó nagyon.
Szaguldas, még egy kis idõt kérek!
Szeretlek latni ölelés elõtt és közben,
A gyönyör pillanatat osszuk meg örökre!
Szeretem nézni, ha mar kisimult az arcod,
Barhogy is remélik, nem adom fel a harcot.

Veled a sötétség is makulatlan tiszta,
Nem kell, hogy vigyazzanak rank,
De amit most kérsz, lehet hogy én is,
Én is épp ezt akarom.