Obsidian shell

Búcsúszó

Obsidian shell
BúcsúszóVáratlan emlékképek, távoli, régi múlt
A régi történet már nem mozdul, vízbe fúlt
Szeretnék hinni még, bár ez most nehéz lesz
Eltenném emlékbe, de te már nem segítesz

Szeretném azt mondani, "örülök, ennyi volt"
S lazán elfeküdni, mint papíron a tintafolt
De az érzés tovább mérgez, fájdalmas, nehéz így
A távolból többé senki sem hív

Vége van hát, többé nincs visszaút
A jövõ a fontos, nem a múlt
Szállok a széllel, porszemként
Egyszer talán visszatérek még

Tudom, elfelejtetted, milyen is volt az ég
Amikor együtt mentünk, s vártuk az éj szelét
Számomra talán sok is, számodra kevés volt
Bárcsak újra élném azt az õsi kort

Végtelen hosszú ösvény, azt hittem, azon jársz
De soha nem érted el, a fényes, nagy tisztást
Pedig én ott vártam rád, s figyeltem szüntelen
Nem tudtam akkor sem, mi az a félelem

Vége van hát, többé nincs visszaút
A jövõ a fontos, nem a múlt
Szállok a széllel, porszemként
Egyszer talán visszatérek még
Itthagyok mindent, elmegyek én
Nincs többé bûn és nincs erény
Vége a dalnak, vén utazó
Ez lett hát a búcsúszó

Nem vágytam semmi többre, nem kértem semmi mást
Csak bûnös sorsainkra egy új feloldozást
Így lett a végtelen büszkeségbõl szerénység
Vártam egy semmiségre, de nem jött a segítség

Remélem azért egyszer meglátogatsz engem
S meghallgatod mindazt, mit ez idõ alatt tettem
Döntsük le együtt az elmúlt idõ falait
Mert én még itt vagyok, még ha te nem is vagy itt

Vége van hát, többé nincs visszaút
A jövõ a fontos, nem a múlt
Szállok a széllel, porszemként
Egyszer talán visszatérek még
Itthagyok mindent, elmegyek én
Nincs többé bûn és nincs erény
Vége a dalnak, vén utazó
Ez lett hát a búcsúszó

DespedidaUm inesperado memórias, história, distante antiga
A velha história já não é movimento, se afogou
Eu quero acreditar, mesmo que agora é difícil de
Colocá-lo fora como uma lembrança, mas você não pode ajudar
Eu gostaria de dizer: "Eu estou feliz que todos"
E elfeküdni vagamente como a tinta sobre papel
Mas o sentimento é mais tóxico, dolorosa, difícil
À distância, não mais chama
Assim que acabou, não mais nenhum retorno
O futuro é importante, não o passado
Voou com o vento porszemként,
Talvez eu voltar mais uma vez
Eu sei que tenho esquecido o que era como o céu
Quando fomos, e esperou que os ventos da noite de
Para mim, talvez até demais, não foi o suficiente para você
Eu gostaria de poder voltar a viver na era antiga
Caminho sem fim, achei que a visita,
Mas você não vê-lo, os brilhantes, grandes clareiras
Eu estava esperando por você lá, e eu assisti interminável
Eu nem sei o que é ter medo
Assim que acabou, não mais nenhum retorno
O futuro é importante, não o passado
Voou com o vento porszemként,
Talvez eu voltar mais uma vez
Deixamos tudo o que acontece
Não há mais um pecado e não há virtude em
O fim da canção, um velho viajante
Assim, uma palavra de despedida
Não mais do que eu queria, não pedi outra coisa
Apenas culpa sorsainkra uma nova absolvição
E assim, a modéstia orgulho sem fim
Eu esperei um lugar lá, mas isso não ajuda
Eu espero que você me visitar de novo
E ouvir tudo o que você fez durante este tempo
Inclinar para baixo ao longo das paredes da última vez
Porque eu ainda estou aqui, mesmo se você não está aqui
Assim que acabou, não mais nenhum retorno
O futuro é importante, não o passado
Voou com o vento porszemként,
Talvez eu voltar mais uma vez
Deixamos tudo o que acontece
Não há mais um pecado e não há virtude em
O fim da canção, um velho viajante
Assim, uma palavra de despedida
Encontrou algum erro na letra? Por favor envie uma correção clicando aqui!