Astrodust

Ösztön

Astrodust
Megszülettem itt vagyok
Elfogadtam sorsomat.
Vártam rég egy segítõ kézre
De egyedül maradtam.
Én az ember árnyéka
Bûnben fogant életem.
Ez a test mi befogadott
Többet értem már nem tehetett.

Ahogy a hang megszólal a fejemben
Újjá éled bennem a vágy.
A fegyver töltve a kezemben
Megszûnik a gátlás, szánalom
Az ösztön irányít
Magam ellen fordít.

Elõttem egy tükörkép
Egy elmosódott ábra
Egy földre hullott angyal
Önmagam mása.
Átüt rajta a közöny
Szemében ott a válasz
És nem értem, hogy miért
Miért volt hiába.

Ez az elhatalmasodott szenvedély
E felfordult világban
Hol minden boldog perc
Az enyészet csírája.

Hazug szóval búcsúzom
Nem tekintek hátra
Már nem fáj ami volt
És nem nézem azt
Mi várna még rám.

Kezemben a fegyver
Megadja a választ.
És ha felébred majd
Bennem az ösztön
Leszek önmagam bírája.
Hazug szóval búcsúzom
Nem tekintek hátra
Már nem fáj az mi volt
És nem nézem
Mi várna még rám.

Encontrou algum erro na letra? Por favor envie uma correção clicando aqui!